2016.11.19

Hogy NE alapítsunk céget

    Hogyan NE alapítsunk és vezessünk céget Magyarországon
Egy korábbi cikkünkben már foglalkoztunk a cégalapításokkal, de akkor csupán olyan általános információkat próbáltunk adni, ami legfeljebb a gondolatok felébresztésére volt alkalmas. Mostani cikkünkben viszont inkább pár olyan konkrét tippre hívjuk fel a figyelmet, amit érdemes megszívlelni a mai – helyenként már a gazdasági ésszerűség határát súroló – hitelezővédelmi „hisztéria” közepette, ami már odáig megy, hogy objektív (vagy közel objektív) felelősségi alakzatokkal sújtja azokat a vállalkozókat, akik ma még nem sejtik, hogy egy apró hibával igen nagy bajba kerülhetnek. Íme tehát pár meggondolandó ötlet (a teljesség igénye nélkül), ami nyilván nem jó minden esetre és nem gyógyír minden bajra, de azért általánosságban igaz:

    1. ha pénztárcánk engedi, kerüljük el egyéni vállalkozás és egyéni cég alapítását, ahol a tárcánk és a vállalkozásunk tárcája közel egy és ugyanaz, mint ahogy a tartozásaink is.

    2. ha megtehetjük és a pénztárcánk még azt is megengedi (vagy van olyan a közelünkben, akinek a pénztárcája engedi), alapítsunk korlátolt felelősséggel működő gazdasági társaságot.

    3. ugyancsak kerüljük az egyszemélyes kft alapítását, ahol csak egy apró per választ el minket attól, hogy minden vagyonunk rámenjen a cég veszteségeire.

    4. kerüljük az olyan tagi szerkezetet, ahol a másik tag valamely közeli hozzátartozónk, mert ez jogi értelemben olyan, mintha egyetlen tag lennénk, annak minden hátrányával együtt.

    5. törekedjünk arra, hogy a szavazati arányunk ne legyen „többségi”, mert az ún. „befolyásszerzés” – azon túl, hogy pénzben is többe kerül – baj esetén árthat az egészségnek.

    6. jól gondoljuk meg, hogy ki lesz az ügyvezető, mivel ő nem csak az arca, hanem a legfőbb vagyoni felelőse is cégünknek, azaz ő veszítheti a legtöbbet.

    7. ha (okkal) félünk a felelősségtől, keressünk olyan vezetési formát a társaság élére, amely csökkenti vagy közel megszünteti a felelősségünket (erre kevésbé ismert, de jól működő „trükkök” léteznek).

    8. ellenőrizzük le, hogy nem vagyunk-e eltiltva a gazdasági tevékenységtől vagy nem vagyunk-e NAV „feketelistán” (ún. adóregisztrációs eljárás), mert egy adószámot sose kapó cég megalapítása sokba kerül és egy ilyen tilalom bekövetkezésére elég egy pár napig törölt adószámú cégben fennálló tagi jogviszony is – utóbbira a NAV ügyfélszolgálatán kaphatunk választ.

    9. kerüljük a székhelyszolgáltatókat, mert könnyen NAV ellenőrzést húzhatunk magunkra, ellenben ha lehet, oldjuk meg magunk a székhelyünket.

    10. keressünk a székhelyünknek olyan megyét, ahol a NAV-nak rajtunk kívül is van elég baja (a Fővárostól távoli megyében gyakran lehet csúnya rémhíreket hallani az ellenőrzésekről, míg Budapesten és Pest megyében nagyobb eséllyel veszhetünk el a sok más vállalkozás sűrű erdejében).

    11. ha a székhelyen nem folytatunk tevékenységet (csupán az adózás miatt választottuk), jelöljük meg a tényleges központi ügyintézés helyét – ha keresnek, inkább ott keressenek.

    12. sose feledjünk kirakni cégtáblát oda, ahol vagyunk, szóljunk a postásnak is, hogy ott vagyunk, sőt ha nem vagyunk biztosak a postásban, inkább nyissunk postafiókot a küldeményeink átvételére – egy át nem vett küldemény igen nagy bajt okozhat!

    13. jelentsük be a telephelyeket és a fióktelepeket, bárki bármit állít vagy mond.

    14. a cégnév választásnál keressünk nem foglalt cégnevet, ami legalább 3 karakterben eltér minden más cégnévtől (és a 3 karakter ne legyen írásjel vagy szám).

    15. a cégalapítás után azonnal forduljunk a könyvelőhöz és kérjük az ügyvezető jogviszonyának bejelentését a NAV-nál (újabban ennek elmaradása bevett bírságolási indok).

    16. cégalapítás után kérjük el az elektronikusan beadott e-aktát, mert később jól fog jönni, ha céget kell módosítani.

    17. ne őrjítsük meg az ügyvédet és a könyvelőt azzal, hogy felveszünk minden létező, sosem kellő tevékenységi kört – ha valami kimarad, a könyvelő később már 5 perc alatt felveszi, ami nem kell, azt meg törli.

    18. gondoljunk arra, hogy ha apportot viszünk be a cégbe, az akkor is ott marad a cégiratokban, amikor az már régen nincs meg és csak gondot okozunk vele magunknak.

    19. ne feledjük, hogy ha a törzstőkét nem a bankba fizetjük be a cégalapításkor, azt a cégbejegyzés után 8 napon belül akkor is be kell fizetni a bankszámlára (ezt sokan nem tudják, pedig törvényi előírás)!

    20. ne feledjük, hogy a törzstőkének az a része, amit ma nem teszünk be, azt holnapután be kell tennünk és igazolnunk is kell a cégbíróság felé – ne maradjon el!

    21. a szavazati arány és az osztalékfizetési arány nincs kőbe vésve, nem kell igazodnia a törzsbetétekhez (azaz akkor is lehet egyenlő szavazatunk, és osztalékunk, ha nincs ugyanannyi pénzünk a cégben, amivel pl. csökkenthetjük a mögöttes felelősségünket akkor is, ha tulajdonképpen szinte mi vagyunk a cég).

    22. spórolhatunk az adóval, ha olyan veszi ki az osztalékot, akinek már úgysem kell EHO-t fizetnie – tervezzünk előre!

    23. az ügyvédhez már kész tervvel érkezzünk az adózás terén, ne tőle várjuk, hogy kitalálja, milyen ÁFA körbe tartozzunk és milyen jogviszonyban legyen az ügyvezető, mert ritka kivétellel nem fogja. Ha ingatlanokkal is akarunk foglalkozni, legyen akár bérbeadás, akár eladás, dupla olyan körültekintéssel járjunk el a megfelelő ÁFA kör kiválasztása során.

    24. ha már a második céget alapítjuk, gondoljuk át, hogy milyen vagyont hová teszünk (lehetőleg ne abban dolgozzunk, amiben nagy ingatlan vagyon van), és gondoljuk át, hová tesszük a munkavállalókat és magunkat, tervezzük meg az adónkat, mert százezreket spórolhatunk egy jó döntéssel.

    25. kínosan figyeljünk oda, hogy a könyvelőnk adjon be minden bevallást és mérleget (lehetőleg időben), mert ha valami kimarad, a cég megszűnése után az ügyvezetőnk felelőssége a ki nem fizetett tartozásokért közel objektívvé válik.

    26. olyan könyvelőt keressünk, aki ha lebetegszik, nyaral, vagy csak éppen nincs kedve könyvelni, van olyan, aki ezt helyette megtegye.

    27. kerüljük a könyvelő váltást, ha mégis meg kell tenni, időzítsük év végére és „verjük ki” a könyvelőből az adatszolgáltatást és a könyveink lezárását.

    28. kerüljük az olyan könyvelőt, aki csak adminisztrál (azt szinte mindenki tud), olyat keressünk, aki aktívan segíti tanácsaival a cégünk életét.

    29. kerüljük a könyvelőnk túlzott önállóságát, mert a játék a mi bőrünkre megy és ha baj van, ritka az olyan, aki a bajban is társ, ne szégyelljünk kérdezni és ellenőrizni.

    30. ha már nagy a baj, kerüljük az olyan hirdetéseket, akik állítólag „mindent megoldanak”, ne adjuk el a céget olyannak, aki nem is akarja megvenni, mert az bizony vissza fog szállni a fejünkre – keressünk szakembert és a megszűnés törvényes módját.

    31. jó, ha tudjuk, hogy adótartozással történő cégeladás esetén (mint tag) a NAV már határozatban kötelezhet minket a meg nem fizetett adótartozás megfizetésére!

    32. ha a bevételünk már hónapok óta kevesebb, mint a kiadásunk, ne reménykedjünk csodában, mert olyanok ritkán léteznek – azonnal zárjunk be, mielőtt még minden pénzünk a vállalkozásba megy feleslegesen, és mások záratnak be minket, azt hangoztatva a bíróságon, hogy ezt már régen meg kellett volna tennünk!

    33. ha a baj akkora, hogy kényszertörlés avagy felszámolás alá kerültünk, keressünk szakembert és legfőképpen ne várjuk meg, hogy a felszámoló keressen minket (mert ha nem talál, könnyen feljelent), hanem mi keressük meg őt és tegyünk meg mindent, amit a törvény előír!

    34. és legfőképpen ne feledjük, hogy az ügyvéd és a könyvelő a legjobb barátunk, inkább hívjuk fel kétszer, mint egyszer se, szűrjük és ellenőrizzük, mert az óvatos bizalmatlanság kevesebbe kerül, mint elhinni mindent, amit elsőre hallunk (nem érthet mindenki mindenhez).

Vissza a főoldalra